Please update your Flash Player to view content.
Főoldal Kiadványok, tanulmányok
MagyarRomânăEnglish
Recenzió - Bernád Rita: Plébániai levéltárak I. A Gyulafehérvári-, a Sepsiszentgyörgyi-, Szamosújvári- és a Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárak repertóriuma PDF Nyomtatás E-mail

Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros második önálló könyve az Erdélyi Római Katolikus Levéltárak sorozat harmadik kötetetekként látott napvilágot az ELTE Egyetemi Levéltár és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadásában.

A 2006-ban útnak indult kiadványsorozat első kötete dr. Szögi László szerkesztésében a Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltárának fond- és állagjegyzékét mutatta be, míg a második kötet Bernád Rita összeállításában az érseki levéltár oklevél- és iratjegyzékét, valamint a canonica visitatiok mutatóját tartalmazza.

A Plébániai levéltárak I. c. kötet a fentebb bemutatott munkák szerves folytatásaként jelent meg, hogy számba vegye a Gyulafehérvári Főegyházmegye plébániai levéltárainak egy jó részét, nemcsak a címben szereplő négy, hanem az erzsébetvárosi, kolozs-dobokai és belső-szolnoki főesperesi kerületekben is. Erre utal a borítón szereplő repertórium latin megnevezés is, mely tájékoztatási célú, egyrészt a legkisebb raktári, másrészt a legkisebb tárgyi egységek szintjén készült levéltári segédlet. Rendszere a levéltári anyag tényleges rendjéhez igazodik. A levéltári anyag következő adatairól tájékoztat: cím, kor, tárgy, terjedelem, rendszer, rendezettség, segédlettel való ellátottság. A fentiekből már következtethet arra az olvasó, hogy nem szabadidős olvasmányt vesz a kezébe, hanem a levéltári szakkönyvet, melyet a történelem segédtudományai közé sorolható irattan szabályai szerint szerkesztettetek.

A könyv hét éves gyűjtőmunka és iratrendezés eredményeit ismerteti, közel négyszáz oldalon keresztül. Megjelenése tette teljessé azt a gyűjtőmunkát, mely az iratok plébániákról történő begyűjtésével vette kezdetét, majd azok rendezésével folytatódott és végül a számbavétellel, a raktári jegyzék elkészítésével fejeződött be. Ez utóbbinak a megjelenését köszönthetjük ez alkalommal.

A könyv törzsanyagát a gyűjtőlevéltárakban elhelyezett, de már kutatható állapotban levő plébániai levéltárak ismertetése alkotja, de az első félszáz oldalt lapozva átfogó képet kaphatunk a Gyulafehérvári Főegyházmegye írott örökségének mai állapotáról is. Megtalálhatjuk a Főegyházmegyei Levéltár iratmentő programjának rövid leírását, a plébániai levéltárak begyűjtési és rendezési folyamatának összefoglalását. Rövid fejezetekben olvashatunk a főesperességek és plébániák kialakulásáról, fejlődéséről, a plébániai levéltárak nyilvántartásáról, az ezekben található irattípusokról. Ez utóbbi fejezet azon érdeklődők számára is megfelelő háttérismeretet kínál, akik ugyan kevésbé jártasak a levéltári terminológiában, de el szeretnének igazodni a repertóriumban. A más nemzetiségűek érdeklődésére való tekintettel a fentebb bemutatott fejezetek a kötet végén román és német fordításban is megjelentek. A szerző elkészítette a főesperességek, plébániák és fiókegyházak levéltárainak táblázatos kimutatását, melynek rovataiban közli a főegyházmegyében fennálló plébániák fondszámát, a begyűjtött iratok évkörét és mennyiségét folyóméterben megadva, valamint annak őrzési helyet. Így a táblázat segítségével könnyen nyomon követhetővé válik az egyházi iratok sorsa, fellelhetősége. A táblázatban ugyanakkor azok a plébániák is szerepelnek, melyek még nem kerültek gyűjtőközpontokba, de begyűjtésüket már eltervezték. A helységek beazonosítását a kötetben magyar-román-német helységnévszótár segíti. Az iratok sokszínűségébe nyújt bepillantást a kötet utolsó lapjain elhelyezett tizenhat kép, melyek a négy gyűjtőlevéltár értékesebb és érdekesebb darabjai közül kerültek ki. A gyűjtőlevéltárak területi lefedettségét jelmagyarázattal ellátott térkép segít megismerni.

A rendezés modelljét részben a kalocsai érsekség levéltára szolgáltatta, ahol viszont a feudális kori, polgári kori és újkori korszakokban keletkezett iratokra bontották a levéltári anyagot, és nem tematikus állagokra, mint azt az érseki levéltárban tették. A plébániai levéltárak rendezésében az is lényeges különbséget jelent, hogy magyarországi társaikhoz hasonlóan az erdélyi plébániák nem csupán állagszámot, hanem külön fondszámot is kaptak. Ezen belül történt az iratok csoportosítása, külön állagokra való bontása. A fenti elv alapján a szerző betűkkel jelzett irattípusokra osztotta a plébániák iratanyagát, melyek közül a legfontosabbak: a). anyakönyvek, b). plébániai iktatott iratok, c). házassági iratok, d). iskolai iratok, e). gazdasági iratok, f.) tematikusan rendezett vegyes iratok, g). tematikusan rendezett vegyes kötetek. Ez a felosztás többnyire minden plébánia esetében állandósult, így a kutató már előre tudhatja, hogy milyen állagban kell keresnie a számára fontos iratanyagot, anélkül, hogy az összes fondot át kellene néznie. Az átláthatóság ezért a kötet egyik fontos ismérvét és érdemét jelenti.

Mivel levéltári segédletről van szó, ennek megjelenését megelőzte a levéltári anyag rendezése, amely jórészt provinencia elve alapján történt. A rendezésben alapvető ,,módszernek” számító elv szerint az iratok az eredeti iratképző szerv kezelése szerinti rendben maradnak a rendezést követően is. Ahol ez nem volt adott, ott a pertinencia elve érvényesült, vagyis az iratok előre meghatározott tárgykörök szerinti csoportosítódtak Az iratok ismertetését megelőzően, minden egyes plébánia esetében rövid történeti összefoglalót olvashatunk az illető egyházközség kialakulásáról és fejlődéséről. Ugyanitt megismerhetjük az iratok korábbi őrzésének körülményeit, állapotukat, a begyűjtés időpontját, de a rendezés során felmerült egyedi szempontok is górcső alá kerültek. Ezen információk segítségével maguk az iratok is ,,beszédesebbé” válnak. A plébániai archívumok átnézésével beazonosíthatjuk, hogy milyen iratmennyiség illetve iratcsoport maradt fenn és ez mennyire tükrözi az egyházközség fejlődéstörténetét, annak életét. Elszomorító olyan plébániák levéltárának ismertetését olvasni, ahol előzetesen már tudjuk, hogy több száz éves múlttal rendelkezik, de iratanyaga csupán egy rövid korszakról vagy alig néhány évről tanúskodik. Fájó, hogy ezzel a dél-erdélyi szórványplébániák esetében tapasztalt gyakorlattal nem egy anyaegyházközségben is találkozni lehet.

A kötet egyszerre több funkciót is betölt. Elsősorban a kutatást segítő levéltári segédletnek készült, hogy az erdélyi katolicizmus és az egyházközségek története iránt érdeklődők tájékozódását segítse a gyűjtőlevéltárakban elhelyezett iratanyagban. Ugyanakkor az egyházközségekben megőrzött archívumok leltáraként is szolgál. Megismerhetjük a megőrzött iratcsoportokat, de ugyanakkor következtethetünk azokra a forrásokra is, amelyeknek nyoma veszett. A pasztoráció és a plébániai hivatal ügyvitele során keletkezett iratanyagból még arra a sokak által feltett kérdésre is választ kaphatunk, hogy mit is csinál a pap egész nap. A levéltári szakmában kevésbé jártasak számára már ez utóbbi szempont miatt is megéri a könyvet fellapozniuk, hiszen a benne foglaltak hozzásegítenek egyházunk és papjaink tevékenységének megértéséhez, érdemszerűbb értékeléséhez.

A kötet sorozat jellegéből következik a folytatás kötelezettsége is. Előkészületben van a jelenleg rendezés alatt álló Marosvásárhelyi- és Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárak fondjegyzéke, de távlati tervként szerepel a még létrehozandó kézdi-orbai, csíkszeredai és kolozsvári esperesi kerületek gyűjtőlevéltárai repertóriumainak megjelentetése is.

A kötet elsőrendűen betölti a levéltári segédletként neki szánt gyakorlati és népszerűsítő szerepet. Tekintettel arra, hogy a Gyulafehérvári Főegyházmegyében még nem jelent meg a plébániai levéltárakra vonatkozó ismertető, hézagpótló, hasznos és értékmentő munkát kell üdvözölnünk Bernád Rita szakszerűen elkészített levéltári segédletében. Főegyházmegyénk második évezredének küszöbén ezért bátran ajánlhatjuk ezt a kötetet mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogy milyen több száz évre visszatekintő források vannak gyűjtőlevéltáraink birtokában. A repertóriumban foglaltak katolikus egyházunk és magyarságunk kincsei, kultúránk részét képezik. Könyvespolcukon ezért oda tegyék a Plébániai Levéltárak I. kötetét, ahol a legkedvesebb könyveiket tartani szokták. És ha tehetik, kérem szorítsanak majd helyet a sorozat további köteteinek is.

Pénzes Lóránd


 

Menü

Bejelentkezés