Please update your Flash Player to view content.
Főoldal Kiadványok, tanulmányok
MagyarRomânăEnglish
A katolikus levéltárügy PDF Nyomtatás E-mail

Izgalmas könyvbemutatón vehettek részt az érdeklődők és meghívottak április 22-én este 6 órától a gyergyószentmiklósi városi könyvtár kiállítótermében. Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros újabb könyvét köszönthették, amely a 2006-ban útjára indított Erdélyi római katolikus levéltárak kiadványsorozat harmadik köteteként látott napvilágot, címe: Plébániai levéltárak I. A gyulafehérvári, a sepsiszentgyörgyi, a szamosújvári és a gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltárak repertóriuma.

A sorozat első két kötete a Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár és a Kolozsváron található Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltárának fondjait mutatja be Szögi László és Bernád Rita szerkesztésében. A Plébániai levéltárak I. című kötet a címben szereplő öt főesperesi kerület plébániáin végzett gyűjtőmunka és levéltári rendezés eredményeit ismerteti a szerzőtől megszokott szakszerűséggel és lelkiismeretességgel. A 384 oldalas kötetet az ELTE Egyetemi Levéltár és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség adta ki 2009-ben. A kötetet lapozva átfogó képet kaphatunk a gyulafehérvári főegyházmegye írott örökségének mai állapotáról és őrzési helyéről. A könyv magját a már működő gyűjtőlevéltárakban elhelyezett plébániai levéltárak ismertetése alkotja, ezt megelőzően rövid tanulmányokat olvashatunk a főesperességek és plébániák fejlődéséről, a plébániai levéltárak nyilvántartásáról, az ezekben található irattípusokról. E fejezet megfelelő háttérismeretet kínál ahhoz, hogy a levéltári terminológiában kevésbé jártas érdeklődők is eligazodjanak a levéltári jegyzékben, az úgynevezett repertóriumban.   És hogy nem csak a kutatói szakmának szól a könyv, tanúsítja a könyvbemutatóra érkezett gyergyószentmiklósiak sokasága, akiket Kisné Portik Irén könyvtárigazgató, a rendezvény házigazdája köszöntött, elmondva: ,,A múló idővel küzdő, a dokumentumokat pusztító erőkkel szembeszálló fiatal szerző minden kötetével egy-egy olyan sárkányt győz le, amelyik hét vagy talán több fejével rágja, marja, pusztítja magyar kereszténységünk küzdelmes múltjának írott anyagát”. Dr. Bárth János vallási néprajzkutató, a Szegedi Egyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének tanára mutatta be a kötetet. Bárth 20 éve kutat a székelyföldi plébániák levéltárában. A levéltári kutatást segítő kiadvány értékeire hívta fel a figyelmet. A kötet megjelenését megelőző hétévi gyűjtői és rendezői munka, a magyar tanulmányok román és német nyelvű fordítása arról a szándékról tanúskodik, hogy a kötetet más nemzetiségűek számára is készítették. Kutatói tapasztalataira alapozva Bárth elmondta: olyan történelmi források találhatóak az egyházközségek levéltárában, amilyeneket a budapesti Magyar Országos Levéltárban sem találni. E dokumentumok nem csupán az erdélyi egyház-, iskola-, plébániatörténettel foglalkozók számára jelentenek értéket, hanem az országhatárokon kívül élő kutatóknak is. A gyűjtőlevéltárak létrehozása, a levéltári segédletek megjelenése jelentősen könnyíti munkájukat. Nem kell minden plébániát egyenként felkeresni, e kötet segítségével előzetesen tájékozódni lehet a források milyenségéről és mennyiségéről. A gyűjtőlevéltárban őrzött iratokról elmondta: panaszkodunk, hogy nincs régi, középkori iratunk. Fennmaradt ellenben 17. századi iratanyagunk, amivel az alföldi egyházközségekben, de a megyei levéltárakban is alig lehet találkozni. Az említett intézményekben az élet az iratok tanúsága szerint az 1750-es évektől kezdődik, és ha ezekhez mérjük, elmondhatjuk, hogy Erdélyben nagyon sok a régi irat. Érdemes gondot fordítani a megőrzésükre, mert az egész magyarság számára fontos emléket képviselnek. Mosoly mögé bújtatott szavaival végül hangsúlyozta: napjainkban a kultúrának, így az egyházi írott forrásoknak nincs meg az őket megillető helye a társadalomban, de eljön az idő, amikor a székely emberek azzal is dicsekedni fognak, hogy településüknek milyen régi iratai vannak. Ezért Bárth János arra kérte a jelenlevőket: könyvespolcukon oda tegyék ezt a kötetet, ahol a legkedvesebb könyveiket szokták tartani.

A tartalmas gondolatok után a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Líceum Fuvola Quarttetje részesítette minőségi zenei élményben a jelenlevőket. Ezt követően a kötet egyháztörténeti jelentőségét Fejér Lajos kilyénfalvi plébános méltatta. Hangsúlyozta, a könyvben számba vett levéltári források nemcsak történelmiségünk és megmaradásunk bizonyítékai, hanem ezek felhasználásával az erdélyi katolicizmus történetének kutatása is előbbre léphet. Idézte  dr. Jakubinyi György érsek előszavát: ,,Egy új egyházmegyei évezred küszöbén egyházmegyénk pusztulással fenyegetett írott értékeire fokozottabban figyelünk, ez a cél késztetett a gyűjtőlevéltárak felállítására is, amit 2003-ban körlevéllel rendeltünk el.

Az elkövetkezendőkben is gondoskodnunk kell írásos örökségünk tárházainak szakszerű védelméről, történelmi írásos forrásaink szakszerű feldolgozásáról. A levéltárak kiképzése az egyházmegye területén, valamint a plébániai irat együttesek gyűjtése még nem zárult le, egy folyamatban lévő munkáról van szó.” Fejér Lajos azoknak az intézményeknek a nevét is megemlítette, akik a  munkát a háttérből segítették: a Gyulafehérvári Érsekség, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap. A méltató szavak után a szerző vetített képes előadást tartott a kötetben szereplő plébániák levéltári anyagáról és a gyűjtés folyamatáról. A képkockák változó állapotokat elevenítettek fel: omladozó egyházi épületekkel rendelkező szórványplébániákat, penészes és nejlonzsákban tárolt több száz éves iratokat, de szépen gondozott levéltárakkal is találkozhattunk. Bernád Rita az iratok korábbi őrzésére utalva elmondta, voltak plébániák, ahol rendezett iratokkal találkoztak, sok helyen még papírba is csomagolták az iratanyagot, de a savas papír visszafordíthatatlan károkat okozott az írott anyagban.  A semleges kémhatású dobozokkal és a korszerű fémállványokkal berendezett gyűjtőlevéltárak megfelelő tárolási körülményeket biztosítanak, késleltetik az irat elöregedését, megakadályozzák pusztulását. Az iratanyag nagyságára utalva összegezte: kb. 1000 folyóméter (mintegy 1 km hosszú) iratanyag található a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban és további 1 km az egyházközségek részben begyűjtött gyűjtőlevéltáraiban. Ez utóbbi iratanyag sorsával szemben sem szabad közömbösnek maradnunk. Számba kell vennünk örökségünket, gondoskodnunk kell megőrzéséről, hogy utódaink is épségben találhassák azokat. A munka folytatódik, előkészületben van a székelyudvarhelyi és marosvásárhelyi gyűjtőlevéltárak repertóriuma és újabb gyűjtőközpontok kialakítása.

A jelenlevők nemcsak egy szokványos könyvbemutatón vettek részt, hanem bepillanthattak az erdélyi katolikus levéltárügy mai állapotába, a megvalósítandó tervek sokaságába is.

Pénzes Lóránd

Vasárnap 2010/18


 

Menü

Bejelentkezés