Please update your Flash Player to view content.
Főoldal Kiadványok, tanulmányok
MagyarRomânăEnglish
Recenzió - Bernád Rita: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltára II. Oklevél és iratjegyzék, Canonica Visitaciok mutatója c. könyvéről PDF Nyomtatás E-mail

A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltára című sorozat 2. kötete az érseki levéltár oklevél és iratjegyzékét valamint a canonica visitatiok mutatóját tartalmazza. A közel 300 oldalas levéltári segédlet Szögi László: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára I. című levéltári segédlet folytatásaként jelent meg Budapesten a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával 2006-ban. Szerzője Bernád Rita, gyakorló levéltárosként érezte szükségét a gyulafehérvári érseki levéltár legkutatottabb dokumentum típusainak számbavételének és kötetben történő megjelenésének. Így a kutatók számára a levéltár két legnépszerűbb fondjának és állagának tartalma és pontos lelőhelye is ismerté vált.

A kötet első, terjedelmesebb része a levéltár oklevél és iratjegyzékét veszi nyilvántartásba 1224-1992 közti év határokkal. Az ismertetésben a szerző az alaktani jegyek szerint ismerteti az 1526-ig keltezhető viszonylag csekély számú okleveleket és azt követően keletkezett iratokat és aktákat. Az analitikus és genetikus irattan szabályai szerint ismerteti az oklevelek időrendi darabjegyzékét, melyekben közli az iratra vonatkozó legfontosabb információkat. Minden egyes oklevél bemutatása egy arab számjegyű sorszámmal kezdődik, mely az okiratnak az ismertetésben elfoglalt helyét jelzi. Ezt követi az irat keltezésének ismertetése - ahol szükséges a datálás feloldásával együtt is, melyet ez esetben kerek zárójelbe helyezett a szerző. A harmadik jellemző a keletkezés helyének a feltüntetése, itt a szövegben levő eredeti formájukat dőlt betűkkel helyezték kerek zárójelbe. Az ismeretlen, csupán következtetésekre alapuló keltezési helyet szögletes zárójelbe helyezték.

Az ábécé nagybetűivel jelölt tétel az irattesteken az önálló oklevélszöveg helyét jelzi, abban az esetben ha az irattesten több levél szövege is megtalálható. Ez főként a transsumptumok, azaz átírások esetében fordul elő.

Az ismertetést egy rövid tartalmi leírás követi, mely tartalmazza a levéltári szakirodalomban használt legfontosabb tartalmi jegyeket. Elsőként a kibocsátó nevét, az irat típusát (rendelet, átirat, jegyzőkönyv, számadás, összeírás stb), az irat témáját és a címzetet ismerteti, majd rátér az oklevél alaki, külső ismertetőjegyeire. Megnevezi az irat anyagát mely lehet pergamen vagy papír és az irat nyelvét mely többnyire latin, magyar és német csoportba sorolható. Az irat formája és terjedelme valamint az író anyaga és írásmódja szerinti csoportosítások az iratok egységes alaki jegyei miatt nem szerepelnek. A szerző geneteikus irattani szempontból is osztályozza az iratokat. Keletkezésük szerint lehetnek: eredeti vagy másolatok, fogalmazványok vagy nyomtatványok és a 18 században keletkezett iratok esetében olyan gyakori átiratok is. Ez utóbbiaknál az átirás dátumát is megnevezzi. Az irat állapotát csak a kutató számára alapinformációként szolgáló osztályozással sorolja be jó, részben rongált vagy restaurált státusba. Ezt követően a pecsétek állapotát a legfontosabb ismertetőjegyekre támaszkodva írja le: Először a pecsét fajtáját elemzi, mely lehet szárzapecsét papírfelezettel, függő viaszpecsét, függő ólompecsét, bélyegzős pecsét, majd ismerteti a pecsétek számát és állapotát, esetenként pedig a pecséttokokat is. Az oklevelek és iratok ismertetőjegyeinek bemutatásának végére kerültek a korábbi levéltári jelzetek felsorolásai, míg a darabjegyzékek leírásai a jelenlegi levéltári jelzettel zárulnak.

A kötet második és egyben a kisebbik terjedelmű része az egyházmegyei canonica visitatiok mutatóját tartalmazza. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek a bennük foglalt sokrétű információ miatt a plébánia-monográfia, a művészettörténet és a művelődéstörténet számára egyaránt értékes forrást jelentenek, így az érseki levéltár legkutatottabb állagát képezik. A püspök vagy megbízottja által végrehajtott látogatáskor a kérdőpontokra adott válaszokból részletes információkat kaphatunk az egyházközség szentmiséiről, az itt tartott prédikációkról, a kiszolgáltatott szentségekről, a templom, plébánia és gazdasági épületek állapotáról és belső berendezéséről, a liturgikus felszerelésekről, a papjáról, tanítójáról, híveiről, hitéletéről, anyagi állapotáról. Sok esetben a zömében latin nyelvű egyházlátogatási jegyzőkönyvek mellé csatolták az egyházközsség könyvtárának magyar vagy német nyelvű könyvkatalógusát, ingatlanleltárát, lélekösszeírását, a peres ügyek levelezéseinek vagy legfontosabb okmányainak másolatát is..

A vizitációk mutatója az 1711-1908 közti egyházlátogatásokat a plébániák betűrendes mutatójában, kronológiai sorrendben felsorakoztatva közli, így tájékoztatja a kutatót arról, hogy melyik évben is kell keresnie az egyházközségre vonatkozó részletes forráscsoportot. A vizitáció évének feltüntetése mellett a szerző megjelöli a vizitációk fellelhetőséget is. Így a levéltári dobozszámot, a vizitációs kötet számát és az oldalszámot, jelentősen megkönnyítve úgy a kutató mint a levéltáros munkáját. A kötet fellapozásával bárki gyors információhoz juthat arról, hogy a keresett plébániája milyen időszakokból rendelkezik részletes forrásokkal.

A vizitációs jegyzőkönyvek mutatója közül hiányoznak az 1908-tól a napjainkig terjedő egyházlátogatási jegyzőkönyvek, melyek egyrészt az elévülési idő, másrészt a a 20 századi jegyzőkönyvekben levő szűkszavú kérdés-felelt módszer csökkenő forrásértéke miatt nem kerültek bele az ismertetésbe. Ezek a püspöki mutató és iktató könyvek segítségével egyenként kereshetők.

A kötet oklevéltani és irattani ismertetése révén elsőrendűen betölti a levéltári segédletként neki szánt gyakorlati és népszerűsítő szerepet. Tekintettel arra, hogy a Gyulafehérvári Főegyházmegyében az imperiumváltást követően nem jelent meg katolikus egyházi levéltári ismertető ( 1896-ban napvilágot látott Beke Antal és az 1940-ben kinyomtatott Boros József káptalani levéltári ismertetőjén kívül) hézagpotló, hasznos és értékmentő munkát kell üdvözölnünk Bernád Rita levéltári segédletében. A millenniumi évben ezért bátran ajánlhatjuk ezt a kötetet mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogy milyen egyházmegyénkre, az erdélyi katolikus jelenlétre vonatkozó több száz éves források vannak Főegyházmegyénk Levéltárának birtokában. Forgassák szerettel!

 

Pénzes Lóránd, Keresztény Szó, 2010 június


 

Menü

Bejelentkezés